Kötelesrész: kinek jár, mennyi, hogyan lehet érvényesíteni?
Amikor valaki végrendeletet hagy hátra, gyakran felmerül a kérdés: „Kihagyhat-e teljesen a hagyatékból?” A válasz sokszor az, hogy a törvény bizonyos közeli hozzátartozókat kötelesrész címén akkor is véd, ha az örökhagyó másként rendelkezett. A kötelesrész ugyanakkor nem „automatikusan járó hagyatékrész”, hanem tipikusan követelés, amelyet időben és megfelelően kell érvényesíteni.
Mi a kötelesrész, és kinek jár?
A kötelesrész lényege, hogy a jogrend minimális részesedést biztosít a legszorosabb családi kör számára, még akkor is, ha az örökhagyó végrendeletében mást nevezett örökösnek. A Ptk. alapján kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, feltéve, hogy az öröklés megnyílásakor törvényes örökös lenne (vagy végintézkedés hiányában az lenne).
Fontos gyakorlati következmény, hogy például testvér (vagy távolabbi rokon) főszabály szerint nem kötelesrészre jogosult. Ugyancsak tipikus félreértés, hogy az „élettárs” automatikusan védett lenne: a sima élettársi kapcsolat önmagában nem jelent kötelesrészi jogosultságot. Ugyanakkor a bejegyzett élettársi kapcsolat esetén a joghatásoknál – főszabályként – a házastársra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Mennyi a kötelesrész?
A kötelesrész mértéke – főszabályként – annak az örökrésznek az egyharmada, amely a jogosultnak törvényes örökösként jutna, mégpedig a kötelesrész alapja szerint számítva.
A házastársnál (különösen, ha a törvényes öröklés alapján haszonélvezeti jog is megilletné) a szabályozás ennél árnyaltabb: a kötelesrész a haszonélvezet tekintetében olyan korlátozott mérték lehet, amely a szükségleteit biztosítja, és a házastárs akár úgy is kérheti a kötelesrészt, mintha a haszonélvezet megváltása megtörtént volna.
Hogyan számoljuk: mi a „kötelesrész alapja”?
A kötelesrész számítása nem áll meg annál, ami „papíron” a hagyaték. A törvény kiindulópontja a hagyaték tiszta értéke, amelyhez hozzá kell számítani az örökhagyó által életében juttatott bizonyos ingyenes adományokat (ideértve egyes esetekben a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon értékét is).
Ugyanakkor nem minden ajándék „számít bele”. A törvény kifejezetten kivon például olyan ingyenes adományokat, amelyek több mint 10 éve történtek, illetve egyes, a kapcsolat létrejötte előtti juttatásokat, a szokásos mértékű ajándékokat, valamint meghatározott tartási jellegű juttatásokat.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy kötelesrészi igény korrekt felméréséhez sokszor nem elég a hagyatéki leltár: át kell tekinteni az előzményeket (ajándékozások, ingatlanátruházások, nagyobb vagyonmozgások), és azt is, hogy ezek a jogszabály alapján beleszámítanak-e a kötelesrész alapjába.
Kizárás vagy kitagadás: nem ugyanaz
Az örökhagyó a törvényes öröklésből kizárhat valakit (akár indokolás nélkül), de ettől a személy még lehet kötelesrészre jogosult; a kizárás tipikusan „a kötelesrészen felüli részre” hat.
Más a helyzet kitagadás esetén: ha az örökhagyó végintézkedésében valakit érvényesen kitagad, akkor nem jár kötelesrész. A kitagadás érvényességének feltétele, hogy a végintézkedés a kitagadás okát kifejezetten megjelölje.
Ez a különbségtétel a viták egyik fókuszpontja: a felek gyakran „kitagadásként” hivatkoznak arra, ami valójában csak kizárás, vagy a kitagadás formai/tartalmi feltételei vitathatók.
Hogyan lehet érvényesíteni a kötelesrészt?
A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül, ezért az idő tényezője kulcskérdés. A gyakorlatban célszerű már a hagyatéki eljárás időszakában tisztázni, hogy Ön kötelesrészre jogosult-e, és ha igen, milyen nagyságrendben. Ha ugyanis a felek között vita van a vagyonösszetételről, az értékelésről vagy az ajándékok beszámításáról, a késlekedés rontja az egyezség esélyét és növeli a bizonyítási kockázatot.
A követelés címzettje sem mindegy. A törvény szerint a kötelesrész kiadását vagy kiegészítését elsődlegesen a hagyatékban részesedő személyektől lehet követelni, és csak ha a hagyatékból nem elégíthető ki, akkor jöhetnek szóba – meghatározott körben – az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak.
A teljesítés formáját illetően a főszabály az, hogy a kötelesrészt teher és korlátozás nélkül kell kiadni, és a jogosult kérheti a pénzbeli kiadást. Természetben (tehát konkrét vagyontárgyban) a kötelesrész jellemzően akkor igényelhető, ha ez volt az örökhagyó akarata, illetve kivételesen a bíróság is rendelhet el természetbeni kiadást, ha a pénzbeli teljesítés valamelyik félre nézve sérelmes lenne.
Mitől lesz „kezelhető” a vita?
Kötelesrész-ügyben a per sokszor nem az első lépés, hanem a legutolsó. A rendezés kulcsa többnyire az, hogy a felek közös képet alkossanak a (1) kötelesrész alapjáról, (2) a beszámítandó juttatásokról és (3) a reális kifizethetőségről. A törvény a „betudás” körében azt is kimondja, hogy a kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, és bizonyos, korábban kapott ingyenes adományok is. Ez sok esetben már önmagában közelebb visz az egyezséghez, mert segít tisztázni: a vita nem arról szól, „kap-e valaki valamit”, hanem arról, hogy a törvény szerinti minimum teljesült-e.
Ha Ön kötelesrészt kíván érvényesíteni, a legbiztonságosabb út rendszerint az, ha még az egyezségi szakaszban ügyvéd segítségével összerak egy „számolási alapot” (hagyaték + beszámítások), és ennek alapján tesz olyan javaslatot, ami a kötelezett(ek) számára is teljesíthető (például ütemezett pénzbeli teljesítés). Így sokszor elkerülhető, hogy a családi konfliktus hosszú, költséges és érzelmileg terhelő perré fajuljon.
Jogi megjegyzés: a fenti összefoglaló általános tájékoztatás; konkrét ügyben a hagyaték összetétele, a korábbi juttatások, valamint a végintézkedés tartalma döntően befolyásolhatja a jogi megítélést.